Tervek 2

Január elején engem is elcsábított a jó idő. Először az RSD-n keresgéltem halak után, végül egy környékbeli telepített tavon abuzáltam egy tucatnyi kárászt. Nem volt egy nagy menetelés, de egynek, különösen ilyenkor mindenképp jó volt. Aztán megint jöttek a cudarabb napok. Ma reggel például, amikor kiléptem az ajtón, kövér pelyhekben kavargott a hó, a hőmérő pedig -2 fokot mutatott. Munkába indultam, nem horgászni. Estére meg maradt a szobapeca, a tervezgetés.

Jártamban-keltemben (ezek a céltalan kis séták gyakran érnek véget egy horgászboltban…) beszereztem néhány apróságot. Például a fent látható horogcsalikat, melyek a method végszereléken kelletik majd magukat. A nyári időszakban bátrabban használok nagyobb méretű – 10-es vagy 8-as – horgokat, így a csaligolyókból is a nagyobbakat választottam. A leírás szerint ezek a wafterek nem emelik meg teljesen a horgokat, csupán kikönnyítik azokat, valamiféle átmenetet képezve a süllyedő és a pop up minibojlik közt. Ez a kisebb felhajtóerő is megkönnyíti azt, hogy a horog a hal szájába kerüljön, akár egy kevésbé intenzív rászívást követően. Az esetek többségében a csaligolyó ízének kisebb jelentőséget tulajdonítok, mint a színnek, de nem biztos, hogy igazam van. Így választottam egy klasszikus ízt (eper) és egy brutálisat (vajsav). Aki nem akar magának bajt, az ez utóbbit csak a szabad levegőn nyitja ki, a szobában eszébe ne jusson!

A method szerelési módnál az etetőanyag minősége, állaga meghatározó, de hiszek benne, hogy egy kis plusz hozzáadásával még jobbá, hatékonyabbá tehető a dolog. Pár év kísérletezés után kötöttem ki a Kiana Goo-nál, annak is a sűrűbb, intenzívebb Power változatánál. Aromafelhő, némi fluo beütéssel, ami a vízre érkezés helyétől egy csábító csíkot húz a fenékig. Sokszor, sokféleképp próbálgattam, elég eredményesen. Szerintem érdemes ezzel vagy más gyártók hasonló termékeivel kísérletezgetni.

A sűrűn folyó adalékok mellet kerestem valami mást is. Ami hasonlóan intenzív, gyors hatású. Kapóra jött egy régi kedvenc, a Bag’em márka újbóli feltűnése. Évekkel ezelőtt néhány etetőanyagot és horogcsalit igen eredményesen használtam tőlük. Idén megpróbálom az aromsprayket. Választottam egy büdöset (Red Aggressor), egy halas/rákost (Krill) és egy édeset (F1ness). Megkérik az árukat, de bízom benne, hogy hatásosak lesznek, a megvásárolt mennyiségek pedig akár egy-két évig is elegendőek. A sprayk esetében is igaz: százféle van belőlük, használja mindenki azt, amelyikben hisz vagy amelyikkel jó tapasztalatai voltak.

Ha már method, mutatok egy apróságot. A minibojlikat, horogpelleteket legszívesebben csalitüskével kínálom fel. Gyors és egyszerű megoldás. Az első időben sok problémát okozott nekem, hogy a csalitüskék apró „fejénél” a drót nem volt teljesen visszahajtva, maradt egy kis rés a fülnél. Épp elég ahhoz, hogy a monofil előke zsinórjából kötött hajszál, de még inkább a vékony fonott ki tudott bújni rajta. E miatt a horogcsalit némelykor egyszerűen elveszettem a horogról, tüskével együtt. Ennek elkerülése érdekében minden csalitüskét fogóval meg kellett reparálnom, mielőtt felkötöttem volna. Azóta mindig ügyelek arra, hogy olyan csalitüskét vegyek, aminek a füle teljesen zárt, ne kelljen ezzel külön b…szakodni.

Vissza a minibojlikhoz, de ezúttal már nem a methodozunk. A hosszúelőkés feeder végszerelékekkel nálam eddig inkább a természetes csalik jártak együtt. Csonti, pinki, giliszta, kukorica, kenyér. Számos angol horgászújságban megjelenő cikkben és néhány ismerősöm gyakorlatában azonban a minibojlik ugyanúgy használatban vannak. És nem csak a pontyok ellen. Gyönyörű tavi dévéreket fognak méteres előkén, apró, 6-8 mm-es minibojlikkal. A helyzettől függően süllyedővel, vagy épp pop uppal, teljes előkehosszon megemelve. Ennél a szerelési módnál, mivel a csali az etetőanyagtól távolabb, önálló életet él, a saját ízének, illatának is nagyobb jelentősége lehet. Ez remek terep lehet az aromát intenzíven szivárogtató (oozing, bloody, vérző stb.) golyóknak. Ki fogom próbálni!

Az elmúlt évek egyik nagy fejlesztése a fluorcarbon zsinórok megjelenése. Egyre jobbakat csinálnak egyre olcsóbban. Na jó, az olcsó szó itt viszonylagos, értsétek úgy, hogy ma jobb minőséget lehet kapni kevesebb pénzért, mint mondjuk két éve. A pergető pecában már évek óta használom a fluorcarbon madzagokat, jellemzően előtétként a fonott főzsinórhoz. Balinozásnál, domolykóra dobálva. Idén biztos kipróbálom a finomszerelékes pecában is, horogelőkeként. Egyelőre csak ismerkedem vele, kicsit sprődebb, a szakítószilárdsági értékei nem különösen magasak. De a „láthatatlanságnak” nem tudok ellenállni, nem kizárt, hogy eredményes lesz.

A végére valami egész más. Az úszós nádi pecában nem sok terep jut a finomkodásnak: erős bot, orsó és zsinór, nagy horog, komoly kézitusa. Több mint egy évtizede nagyjából ugyanazokat az eszközöket használom hozzá. Shimano Spheros orsóim vannak, egy 6000-es és egy 5000-es. Annak idején ezek a tekerők pótdob nélkül voltak kaphatók. A 6000-eshez akkor vettem még egy pótdobot, amikor az orsót vásároltam, a kisebbhez azonban – mivel épp nem voltam eléggé eleresztve anyagilag – nem vásároltam tartalék dobot. Évekig bántam, mert jól jött volna. A fonott zsinórt szeretem ehhez a pecához, mert erős és tartós. De bizonyos időszakokban a pontyok nem bírják a fonott madzagot, monofil zsinór kell. Ezt egy dobbal megoldani nem lehetetlen, csak kényelmetlen. Télen a Facebookon keresni kezdtem ezt a hiányzó pótdobot, s a legnagyobb meglepetésemre jelentkezett valaki, akinek volt és el is adta nekem. Rögtön kettőt. Igazából csak egy kell, de olyan árat sikerült kialkudni, ami mellett vétek lett volna otthagyni a másikat. Nagyon örültem neki, idén már nem okoz gondot a kétféle zsinór használata.

Remélem már nem kell sokáig tervezgetnem, hamarosan a gyakorlatban próbálhatom ki elképzeléseimet. Ezeket, meg másokat is. Jó lenne már pecázni kicsit. Sokat…